A közönséges variábilis immunhiány (CVID) nagyfokú klinikai heterogeni­tást mutató, veleszületett immunhiányos állapot, amely felnőttkorban is manifesztálódhat. A fertőzéseken túl az immunszabályozási zavarból eredő autoimmun betegségek, daganatok is gyakoriak, ami nehezíti a betegség felismerését. Mivel bármely szakterület orvosa találkozhat CVID-ben szen­vedő betegekkel, a kórkép ismerete mindenki számára hasznos.

Sokféle életkorfüggő immunológiai változás zajlik a különböző szervekben. A csecsemőmirigy sorvadásának jobb megértése és az azt megállító mód­szerek (pl. hormon vagy citokin indukálta timopoézis) fejlesztése segíthet az öregedéssel járó immunológiai változások feltartóztatásában. Vakcinákkal is csökkenthető az idősek megnövekedett fertőzési és halálozási kockáza­ta. A jövőben jobb oltási stratégiákkal, célzott oltóanyagokkal óvhatjuk meg idős betegeinket a fertőzésektől, az immunszeneszcencia folyamatait részletesen megismerve lassíthatjuk immunkompetenciájuk gyengülését.

A főként felnőtteknél ismert betegség, a változó immunhiány patofiziológiáját, tüneteit, diagnosztikus nehézségeit, terápiáját és prognózisát foglalja össze a cikk. Kitér a betegség gyermekgyógyászati vonatkozásaira, az életkornak megfelelően éretlen immunrendszer és az immunhiányos betegség elkülönítésének problémájára.

Cikkünk részletesen áttekinti az oligohydramnion és polyhydramnion prevalenciáját és következményeit, valamint a kivizsgálás és kezelés lehetőségeit.

Az ismertetett vizsgálat szerzői igazolták, hogy a CMV fertőzött anyáknak adott CMV-specifikus hiperimmun globulinnal –a korábbi vizsgálatok eredményivel egybehangzóan- megelőzhető a magzati CMV fertőzés.

Az intrauterin növekedési restrikció (vagy régebbi elnevezéssel retardáció) (IUGR, intrauterin growth restriction) azt jelenti, hogy a magzat nem képes elérni a normális testméreteit a méhen belül. Bár az IUGR gyakori terhességi szövődmény, az idevágó terminológiai és diagnosztikai kritériumok terén sok az ellentmondás. Ennek egyik oka, hogy az IUGR-rel kapcsolatos vizsgálatok többségében nem tettek különbséget az alkatilag, illetve patológiásan kis magzatok között. Ezen túlmenően, az IUGR patogenezisét kutató vizsgálatok gyakran egységes eredetet tételeztek fel, ami lehetetlenné tette a háttérben meghúzódó mechanizmusok pontos feltárását. Ennek az lett az eredménye, hogy továbbra is meghatározásra vár az IUGR optimális kezelése.